Csúf csütörtök.
Olvastam egyszer egy könyvet, a Nyakigláb Apó-t és annak a folytatását, a Kedves Ellenségemet, abban volt ez a kifejezés. Ebből talán ki lehet találni, mennyire szeretem a csütörtököket.
Naszóval, túléltem az első napot, amikor szednem kellett Betaloc-ot. Hát mit ne mondjak, elég nyaffadt vagyok tőle, ugye leviszi a pulzusszámot, és nem biztos, hogy nagyon jó látni egy vánszorgó Sárkányanyut. És igazából a kedvem se amolyan kicsattanó.
Iskolapletykák rovat: igaz, hogy Nagy Krisztián állítólag elvitte magával Angliába a 8.a teremkulcsát? :D. Julcsi néni meg fullra kivan szegény az osztályával, tegnap utolsó órában, ami matek volt, Kovács Laci (Johnnie a. kereszfia :D) filctollal szakállat pingált Somogyi Viktornak, és ezt telefonnal le is fotózták, szóval pénteken jön fel Julcsi nénihez beszélgetni az anyukája. Úgyhogy első óra hittan volt, fejmosás. Már kezdek hozzászokni, hogy szinte minden hittanórát ezzel kell kezdeni :D. Kéninger Dóri hozott kekszet + poharat gyerekklubra, és négyen megint ígérték, hogy jönnek. Majd megfűzöm Esztert, hogy segítsen. És így nem mondhatja, hogy mindenből kimarad. A negyedikeseknek is tartottam egy kiselőadást, a keddi levéltári látogatás élményeit ecseteltem, meg azt, hogy többet sehová nem vagyok hajlandó velük nyilvánosan elmenni. Annyira bunkón viselkedtek, hogy égett a pofámon a bőr.
Anyám megjelent egy fekete térdcsizmával suli után, hogy feltétlenül vegyem meg. Mindezt egy világválság közepén, amikor Sárkányapu nemsokára munkanélküli lesz, és háromszor meggondolom, hogy mire költök. Hát ilyen az én anyám.
Délután angol órát tartottam, meg jöttek uncsitesóék, sógoromék Pannával, én meg bent feküdtem a hálóban, mert annyira rosszul voltam, hogy nem bírtam megmozdulni sem, és hallgattam az őrjöngő unokahúgomat. És azon agyaltam, hogyha a sógornőm esetleg rosszul lesz legközelebb, mindenképpen egy visító gyerekkel fogok segíteni rajta, hátha jobban lesz.
Péntek délelőtt úgy volt, hogy értekezlet lesz, de szerencsére elmarad :P. Tehát holnap jön a rendőrbácsim angol órára, elmegyek a szemüvegemért, délutáni órák, gyerekklub és haza. Amint meglesz szemüveg, fogok róla képeket feltenni, csakhogy lássátok mily okos feje lett Sárkányanyátoknak.
És egyébként egész nap szorongok, fohászkodom (Most segíts meg Mária), és nagyon remélem, hogy veletek oké minden, és ípsígben megérkeztetek, és minden oké.
Puszi innen a messzi távolból, de azt minden mennyiségben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.